Túl vagyunk a Karácsonyon, amit kereszténykéink a megváltójuk születésnapjaként ünnepeltek. Az már korábban ki lett tárgyalva, hogy maga az ünnep a szimbolikájával együtt egy sima plágium, magyarul lopás. Most a „megváltó"-t fogjuk körbejárni.
Ha azt nézzük, maga a megváltó ötlete sem eredeti, mert Mithrászt, akiről formázták Jézust, azt is megváltóként tartották számon, de a zsidó vallás is beszél magváltóról, szóval volt honnan szopni ezt is a keresztényeknek.

Maga a megváltás ötlete is fura valami: van ez a kicsit sem harmonikusnak mondható élet, világ, aminek a szenvedéseitől megszabadítana bennünket a „megváltás“. Elvileg ez a dolog (megváltás) már megtörtént, mert eljött a Jézus, bla-bla. Ezt a zsidók máshogy gondolják, mert ők még mindig várják a megváltót, ami egy alapvető ellentétet jelent a zsidók és a keresztények között. Mivel ez nem tudomány, amiben mondjuk, ha valami 1A (egy amper), az tudóscsoporttól, intézménytől, földrésztől függetlenül 1A lesz mindenhol, ezért a vallásban önkényes megállapítások vannak, amik miatt még egy valláson belül is egymásnak szoktak esni, más vallásnak meg pláne! Na szóval, elvileg megtörtént a megváltás, és ha körbenézünk a világban, nem igazán állapítható meg, hogy annyira „hepi“ lenne az élet a Földön. Mindenfelé éhezés, szomjazás, gyilkosságok, rablás, erőszak (pl. papok által elkövetett szexuális erőszakok hosszú-hosszú sora), természeti katasztrófák. Persze ez nem jelenti azt, hogy a zsidóknak lenne igaza, hogy „majd“ ezután jön el a megváltás, mert miért jönne? Lehetett volna eredetileg is „hepi“ világot „teremteni“, de a mese szerint ez a „mindenható“-nak nem sikerült. Hülye egy mese, az biztos.
Ha más szemszögből nézzük a dolgot, a szerencsétlen, tehetetlen ember ámítására a „megváltás“ kiváló eszköz. Azt sugallja, hogy tűrjön el mindent, ami ellene történik, legfeljebb annyit tegyen, hogy „megtér“, imádkozik, és majd az „illetékes“ megoldja a problémákat. Közben meg az urai, akik soraiban jó sok pap is van, úgy gazemberkedhetnek ellene, ahogy akarnak. A szerencsétlen, tehetetlen embernek ez még szimpatikus is lehet, mert mentesíti a felelősség alól, hogy tegyen magáért valamit.
A dolog egy másik vetülete az, hogy a vallásosok hajlamosak bagatellizálni a világ dolgait, hogy ez csak itt, a „porhüvelyben“ szenvedés, főleg ha más problémájáról van szó, és emiatt igazán nem is kell „megváltás“, mert ezek csak mulandó dolgok, a „lélek“ pedig örök.